A gofri története...

A gofri története jelentős múltra tekint vissza: már az ókori görögök is sütöttek forró vaslap között ostyákat. Néhány ezer évvel később pedig egy kreatív kézműves ötlete volt a bordázott forma, amely a méhkaptár mintázatára emlékeztetett (ennek a neve franciául a gaufre). A brüsszeli verzió Amerikában csak az 1964-es new york-i világkiállításon debütált (és mivel Brüsszel beazonosítása problémásnak bizonyult, ott a mai napig belga gofri-ként ismert). Itt többnyire reggelire fogyasztják, ropogósra sütött szalonnával és juharsziruppal, és csak ámulnak meglepődve, amikor Belgiumban tapasztalják, hogy ez valójában egy édesség.

A gofrit egyébként világszerte fogyasztják, de főleg Belgiumban és az Egyesült Államokban szeretik. Gyakori feltét még a méz, a csokiszirup vagy épp a fagylalt.

A mai gofri története egész a középkorig nyúl vissza, amikor még a neve is más volt: az alnémet wafel (‘méhlép’, ebből ered az angol waffle is), mert a tészta mintázata a méhsejtekére emlékeztet.

Bár sokan úgy tudják, a gofri egy amerikai termék, nos nem az, eredetét tekintve európai. A Németalföldön sütötték a belga cukrászok, akik a maradékokat igyekeztek ehhez felhasználni, hogy ne menjenek kárba. Két vaslap között sütötték ki a tésztát, a vaslapok mintázatának lenyomatába pedig mézet csorgattak, majd árusították. Az amerikai waffle változat az amerikaiaknak készült az 1964. évi new york-i világkiállítás alkalmából.

Ma már persze elkészítése nem igényel hatalmas előkészületeket, a különféle gofrisütők színesebbé teszik a konyhai sürgölődést. Aztán, ha valaki úgy érzi, hogy gyakorlatilag gofrifüggő, akkor semi esetre se essen pánikba, hiszen tetőtől talpig ruházkodhat gofrimintás holmikkal két gofriétkezés között pl. pólóval, tornacipővel, pulóverrel. És hogy a tévhit, miszerint a gofri ameriakai miért alakuhatott ki bennünk? Nagy valószínűséggel azért, mert maga az amerikai elnök gofrievős képe is bejárta a világhálót.

Jó étvágyat mindenkinek  :-))))))