A prognózis szerint hamarosan itt az igazi tél(de minek?), szóval nem hagyhattuk ki a vaktesztekből az instant forró csokoládékat, amikből fura módon csak párat találtunk elszórva a boltok polcain. Talán majd ha beköszöntenek a mínuszok, előrukkolnak vele a hiperek/szuperek.

Ismét összeültünk a szerkesztőség konyhájában.

Hogy mi a forrócsoki, és mi a kakaó, azt mi nem voltunk képesek megfejteni, ezért forrócsokinak vettük azt, aminek a csomagolására az van ráírva, az egyes mintákat a használati utasítás szerint készítettük el.

A porokat semmiféle tudományos dolog alapján nem vizsgáltuk, kizárólag arra voltunk kíváncsiak, hogy ihatóak-e (finomak-e) vagy sem. A tesztcsapat a szerkesztőségből összeverbuvált ínyencekből és nem ínyencekből áll, és azt próbáljuk meg eldönteni, hogy mi az, amit érdemes megvenni.

A teszteken vannak olcsóbb és drágább termékek is, az árak miatt DIREKT nem teszünk különbséget, ugyanis többször kiderült már, hogy nem mindig az a jó, ami drága - így alakult, hogy egy időben kóstoljuk, pontozzuk ezeket a termékeket.

Vajon melyik csokoládépor lesz a nyertes?

A másik nagy reménység a spanyol Blanxart volt. Nem csak azért mert kézműves cég, hanem mert a csomagolása is annyira megnyerő volt - semmi flaxni, csak a természetesség. Egy dolgot azonban valóban nem értünk: ha a mi általunk készített forró csokoládé alappor ugyanezekből az összetevőkből áll, akkor hogyan bukhatott ekkorát ez a termék? Még azt sem mondhatjuk, hogy az arányokon kellene változtatniuk, mert itt alapvetően az ízzel volt probléma. Felettébb érdekes jelenség.

Összetevőügyileg nagyon rendben van!

Összetevők: kakópor, cukor, kukoricakeményítő, vanília.

„Ilyen mosogatószer nincs. Múltkor a fiammal medvét festettünk. Akkor még nem tudtam, hogy egyszer az is kiderül milyen a barna vízfesték íze. A csokiteszten ennek a mintának a révén sajnos már tudom.” „Még egy kakaó, és annak is milyen szar!” „Ez mi? Csokira nem is emlékeztető ipari melléktermék.” „Nagyon édes, elég sötét, és fura, enyhén mogyorós mellékíze van.” 

Nagyon menőnek tűnt a csomagolása, két részből áll, egyik a csoki, másik a tejhab. Mármint elméletben. Eléggé szörnyülködtek a tesztelők amikor a Mokatét kóstolták, többen arra panaszkodtak, hogy inkább vízíze van, semmint csokoládé. Fura, hogy a forró tejben sem akart feloldódni a tejpor, és ott úszkált kisebb darabokban a bögre tetején. Tele van mindenféle aromával, de még ez sem segít rajta.

Összetevők: tejhab: részben  hidrogénezett növényi zsír, cukor, glükóz-szirup, tejfehérje, stabilizátor, E340, csokoládé italpor: módosított keményítő, cukor, aroma, só, E466, E551.

„Nagyjából ugyanaz, mint az előző, csak a pohár már a mosogatóban áll, és fölötte többször elszállt a mosogatószivacs is.” „Úristen, ez rettentően borzalmas. Először is: vízízű, ennek ellenére mellékíze van. Másodszor is, undi fehér darabok úszkálnak benne, amire azt hittem, hogy pillecukor, de nem az. De akkor vajon mi lehet?” „Habos, aztakurva, értelmezhetetlen valami, egy romlott gyümölcs, ami kívülről jól néz ki, ám a beltartalom minősíthetetlen.” „A tejpor(?) a tetején ott úszkál, ami nem valami bizalomgerjesztő. Khm, na. Inkább víz íze van, amihez hozzáadtak egy kis kakaóport. Érdekes.”

Természetesen az angol Cadbury forró csokoládéját is a dobogóra képzeltük, de ez megmaradt a képzelet szintjén. Ismét bebizonyosodott, hogy a vakteszt miért jó: az erős, és hosszú évek alatt felépített marketing, itt nem ér semmit. Az ízesítőkre kitértünk volna, de a dobozon nem volt több magyarázat erre. Vajon a ködös Albionban lecseng valaha a Cadbury-láz?

Összetevők: cukor, kakaó (min. 25%), só, ízesítők.

„Kár vesztegetni rá az időt, cukorral feledtetné a termék, hogy valójában szar. A próbálkozás 1 pontot ér.” „Ha már kakaó, akkor ez legalább finom. Viszont híg, ami sokaknak biztos előny, én inkább a sűrűbbre szavaznék. Ennek ellenére jó pontot kap, mert az íze nagyon finom.” „Mocsok édes valami, kakaóíz sehol, csak a tejes cukor rezonál benne.” „Édesítőszeríze van. Nem kedvelem. Egyáltalán nem.”

Sajnáljuk, hogy mindenféle aromát belekényszerítettek ebbe a csokoládéporba, valószínű anélkül is elég ízletes lett volna. Egy ponttal maradt le a harmadik helyről, pedig az összetétele alapján jobbnak tűnik a harmadik helyezettnél. Talán az aromák helyett valami finomabb kakaóport kellene hozzáadni...

Összetevők:  cukor, zsírszegény kakaópor (20%), étcsokoládépor (10%), módosított keményítők, étkezési só, aromák. 

„Jellegtelen alibimegoldás, ha valamiért az ellenségeimet kell vendégül látni, akikkel csak egy hangyányit akarok kitolni, akkor ezt adom.” „Ez is jobban hasonlít a pudingos vonalra, az állaga nem rossz, van teste, de az íze nem túl kellemes, rossz minőségű, ipari kakaópor halvány emléke.” „Nem túl édes kakaó, kissé keserű, a nyelvgyökön marad valami zavaró belőle.” „Igazán nehéz ezt inni az előző után (Bravos - a szerk.). A színe oké, de az íze förtelem: savanyú, csúszós, botrány.”

A legolcsóbb terméknek sikerült megszereznie a harmadik helyet, de azért ne örüljünk annyira, mert ez nem jelenti azt, hogy jó is. Inkább csak valamivel jobb, mint az eddig felsoroltak és hát ugye, pont 10 ponttal kapott kevesebbet mint a második, és eggyel többet mint a negyedik. Ez bőven elég információ.

Összetevők: cukor, zsírszegény kakaópor (15%), tejsavópor, glükózszirup, hidrogénezett növényi ételzsír, keményítő, tejfehérjék, só, aroma, szójalecitin, stabilizátorok.

„Ez mitől csoki? A reggelizőasztalon estig ottmaradt kakaómaradéknak tűnik, amit hazaérve gyorsan felhörpint az ember, de megbánja.” „Ez egy elég híg, ám annál édesebb kakaó. Az én izlésemnek túl cukros.” „Világosbarna, iszonyúan édes, ipari kakaó.” „Nagyon erős csokoládé illata van, nincsen mellékíze, és nem tapad a szájpadlásomhoz. Nincs vele túl nagy gond.”

Ha nem lett volna házi forró csokoládénk ez vitte volna a prímet - így viszont csak az ezüstéremmel büszkélkedhet - ami jelen esetben óriási teljesítmény, hiszen éppen csak kettő ponttal verte a házi! Ráadásul összetevőügyileg is eléggé rendben van, csak ajánlani tudjuk.

Összetevők: cukor, kakaópor, kukoricakeményítő, csokoládépor (5%), konyhasó, aroma, természetes vanília kivonat.

„Erről legalább a magamfajta kulinárisan satnya ember elhiszi, hogy csoki. (Legfeljebb téved.) Szép sötét színe van, inkább kanalazni jó, mint inni. Kicsit talán édesebb a kelleténél, de megbocsátható, főleg az első kettő után.” „Ez jó sűrű, hozza azt az állagot, amit egy forrócsokitól várnék. Oké, én is tudom, hogy csak a keményítőtől van, de akkor is. Ez egy kommersz tasakos forrócsoki, kicsit túl édes, de nem kínos.” „Selymes, meleg puding, olvad a szájban, sötét, megfelelően karakteres.” „Ez olyan mint a házi tortabevonó, ami egy idő után megdermed. Egyszerűen fantasztikus! Bárcsak ne fogyókúráznék :(. Mondjuk lehetett volna több tejjel csinálni, hogy folyósabb legyen. De lehet, hogy ennek ilyennek kell lennie?!”

Nem tudtuk kihagyni a ziccert, kolleganőnk reggel összekeverte és behozta a port, amivel a gyerekeit szokta megbékíteni, amiért nem vesz nekik tasakos forrócsokit. (De aztán megálljon benne a kanál, mama!!!) Igazából ez egy nagyon sűrű krémital, amit ha megkóstol, tuti, hogy a gyerekkorát fogja újraélni. Érdemes kipróbálni, ha van egy kis ideje kotyvasztani.

„Egy spórolós kávézóban látom magam, ahogy ezt kósolgatom. Ajakbiggyesztve venném tudomásul, hogy a sok pénzt nem érte meg, de azért nem kérném dühösen a panaszkönyvet.” „Szerintem ilyen a tökéletes porból készült forrócsoki. Jó sűrű, nem nagyon édes. Erre szavazok az összes közül.” „A legjobb, olyan amilyennek lennie kell, krémes, csokiszerű, tuti házi.” „Anyu forró csokija! Nem édes, viszont éppen eléggé keserű. Nyamm!”

Íme a csodarecept, egy két decis (nagyon) sűrű adaghoz:

• 2 teáskanál 20-22%-os keserű(!) kakaópor
• 1-1,5 tk cukor
• 1 tk étkezési keményítő
• 2 dl tej
• 
  

Elkészítés: A három száraz összetevőt alaposan el kell keverni, aztán először 1 dl hideg tejjel kikeverni, aztán felönteni a maradék tejjel, és kb. 2-3 percig mikrózni. Félidőben és a végén is alaposan át kell keverni. A bekevert por zárt edényben tárolható.

Ez nem porból van, de gondoltuk, nagyon jó lesz. Egyrészt a világ egyik legmenőbb csokijából készült, másrészt a Culinárisban vettük, harmadrészt mocsokdrága. Az összes Culinarisban beszerzett csokoládéitalról úgy gondoltuk, biztosan tarolni fognak az olcsóbb, instant változatok között. Ez a holland, pálcás csokoládékocka meg ahelyett, hogy bizonyított volna, jól elbukott. Esetleg azt még ki lehetne próbálni, hogy ha nem tennénk tejbe csak úgy elharapdálnánk a Valrhona csokit amiből készült, milyen íze lehet. De ez már persze egy teljesen másik dolog.

Forró csokiként abszolút felejthető - és még drága is. Azért kíváncsiak lennénk, hogy mitől ennyire ihatatlan. Tudjuk, disznók elé a gyöngyöt...

Összetevők: 100% Valrhona csokoládé: cukor, kakaómassza, kakaóvaj, szójalecitin, vanília.

„Jesszusatyaúristenezmiez?!„Darabos valami, mint amikor beledobom a csokit a tejbe, és nem olvad el hanem apró cafatkákra esik szét. Ennek ellenére, legalább azt képzelem csoki, kicsit híg, de nem túl édes.” „Úgy néz ki, mintha ez egy mákos tej lenne. Az íze keserű, elég ihatatlan.”