A legjobb csokimikulások

Azt mindenki szereti, ha december hatodikán tele van a csizmája minden földi jóval, viszont az emberek jó része utálja a csokimikulásokat, és húsvétkor is legfeljebb azért nyúl hozzájuk, hogy helyet csináljon a beérkező nyulaknak.

.

A télapó csokoládés változatai ilyenkor általában a kukában landolnak, jobb esetben süteményalkatrészként végzik. Hogy ez idén ne így legyen, leteszteltük a jelenleg kapható csokimikulásokat, és most eláruljuk, melyek azok, amiknél reális esély van rá, hogy normális édességhez méltón hamar elfogynak.

A nagy mikulástesztet természetesen a beszerzés előzte meg, egy nagyobb fajta szupermarket teljes csokimikulás-készletét feltérképeztük: vettünk néhány "no name" darabot, illetve az ismert csokoládégyártók egy-egy példányát is a kosarunkba tettük.

Komoly munka folyik a szerkesztőségben

Összesen tizennégy csokitélapóval próbálkoztunk meg, akik között volt egy kakukktojásnak szánt ördög is egészen addig, míg ki nem bontottuk. Akkor ugyanis kiderült, hogy hiába a krampusz-csomagolás, a csoki mintázata egyértelműen mikulás, nyilván nem voltak felkészülve a rendkívül bonyolult ördögformára a gyárban.

Hozzá kell tennünk azonban, kellemes meglepetésként ért minket, hogy a figurák arca és teste nem csak a papíron volt kidolgozva, hanem a csokoládén is, egyetlen olyan darabbal találkoztunk csak, amire húsvétkor valószínűleg a nyuszis papírt húzzák rá.

A nyári pálcikás és családi jégkrémek bevált módszerét követve ezúttal is vaktesztnek vetettük alá a szerkesztőség munkatársait, nem láthatták, milyen csokit esznek, mert eltávolítottuk a csomagolást, és összetörtük a mikulásokat.

Utólag derült ki persze, hogy vannak gyártók, akik márkanevüket még a pucér csokimikulásokra sem átallják rányomni, így néhány darab - amiket a teszt vezetői elfelejtettek kienni - a tesztelők kezébe került, onnét már egyszerűbb volt az azonosítás. Ez azonban nem zavarta meg a kóstolókat, akik rutinos mikulásevőként ismerték fel a jellegzetesebb darabokat.

Bár a legtöbben a végén legszívesebben sót nyaltak volna, majdnem mindenki hősiesen végigkóstolta az összes csokit, egy kolléganő adta fel a tesztet, aki a hetedik minta után jött rá, hogy sose szerette a mikuláscsokit, inkább befejezte a küzdelmet.

Mivel úgy gondoltuk, úgy teljes az értékelés, ha a csomagolást is figyelembe vesszük, a teszt végén a grafikus munkatárs szakértelmét segítségül hívva kielemeztük a kissé szakadt sztaniolpapírokat is.

Utált kolléga asztalára való mikulások

Mint az várható volt, a legrosszabb, "csak az ellenségeimnek vagy az egész évben rosszul viselkedő rokonoknak adnám" kategóriába a kakaós tejbevonómasszából készült figurák kerültek.

Normál és fehércsokit is teszteltünk

Ezeket viszonylag nehéz egész pontosan beazonosítani, hiszen semmi sincs rájuk írva, arról lehet őket megismerni, hogy ezekből van a legtöbb a boltban, ezek a legolcsóbbak (körülbelül 90-150 forint között), és ha elkövetjük azt a hibát, hogy megkóstoljuk őket, akkor nehezen eltávolítható bevonatot képeznek a szánkban, és egy idő után azt is észrevesszük, hogy roszog a fogunk alatt a vékonyka csokiban lévő cukor.

Mi a SMEKT Kft., két egymástól függetlennek tűnő termékével éltünk át borzasztó perceket, ezekben kakaóvajnak nyoma sincs, csak csupa olyan anyagnak, amiről az embernek nem a csokoládé jut eszébe.

A kisebbik, 40 grammos mikulást onnan ismerhetjük meg, hogy egy kislány ül a lábánál, volt, aki pontozhatatlannak ítélte, más pedig azt írta rá: "ezzel lehet egy gyereket örökre elriasztani a csokitól".

Ennek a nagy testvére, a 80 grammos mikulás az egyik legviccesebb darab volt a kínálatban, hosszas találgatás után sem tudtuk megfejteni, miért van a kezében egy discman. Végül a grafikus kollégával arra a következtetésre jutottunk, hogy a 80-as évekből megmaradt dizájnt fel kellett dobni valami ma is aktuálissal. Igaz, ennyi erővel adhattak volna neki egy mp3 lejátszót is, akkor még néhány évig nem kellene foglalkozni vele.

A verseny résztvevői

Az ízét is érdemes gyorsan elfelejteni, többek szerint olyan, mintha darált cukrot rágnánk, de akadt, aki a szalonnabőr ízét vélte felfedezni benne. Az "ez talán a legsilányabb"-tól a "tragédiáig" terjedtek a vélemények.

Egy fokkal jobb helyen, de még mindig az "ezt nehogy" kategóriában végzett a Gold tejcsokoládésnak beharangozott mikuláscsokija, ami a tesztelők szerint a "tejbevonó és a tejcsokoládé között áll félúton". Volt, aki a nagy magyar átlagnak titulálta, egyetlen ember akadt, akinek a "grillázst idéző gagyi műcsoki" evés közben ugyan nem tetszett, de az utóízével egészen megbarátkozott.

Az egyik nagy meglepetése volt a tesztnek, hogy a körülbelül 300 forintos Tibi mikulás is a legrosszabbak között végzett, pedig ebben még kakaóvaj is van. A tesztelők kifejezetten "műanyagnak" tartották, olcsó pacsulisnak talált illata pedig többeket megriasztott. Sokaknál az induló csokis íz a végén homokba hajlott, ezért nyugodtan kijelenthetjük, ilyet sem érdemes tenni a gyerekek mikuláscsomagjába, ha jó minőségű és ízű édességgel akarjuk meglepni őket.

Hasonló a helyzet a címkéjén üreges ördögkölöknek titulált, már említett darabbal is, az inkognitós mikulás többeknek nugátszerű volt, akadt, aki jó érzéssel ráhibázott, hogy ez bizony a legolcsóbb darab mind közül. Kakaóvajat ez a termék se látott soha, de aki esetleg mégis ilyet kap valakitől, annak annyi öröm jut, hogy röhöghet egyet azon, miért kellett a figurának pontosan egy darab kilógó fogat rajzolni.

Szaloncukorral és mandarinnal kombinálva elmegy

Ha valaki komplett mikuláscsomagot akar összeállítani, és a csokitélapón kívül tervez bele egyéb finomságot is tenni, akkor választhat a középmezőnyben végzett darabok közül. Ezek egyike a tüchtig kis dobozba tett kézműves mikulás (gyártó: Microse Kft.), ami ugyan nem nyerte meg a tesztelők tetszését, de azért kiszednék az ablakból, ha nincs más édesség otthon.

Csokimikulások várnak, hogy megegyék őket

A legtöbben méltatták a kézműves télapó finom illatát, illetve megfelelő vastagságú csokoládéját, az ízével viszont nem sikerült sok embert meggyőznie. Tetszett a kóstolóknak, hogy nem olvadt könnyen, utóízére viszont többen panaszkodtak. Summa summarum: közel 400 forintos árát szerintünk biztosan nem éri meg a 70 grammos figura.

A középmezőnyben végzett a Boci általunk megvásárolt háromféle mikulása (áruk 325-340 forint körül mozgott), ami azért valószínűleg annak is köszönhető, hogy aki szereti a fehér csokoládét, az valószínűleg nem étcsoki-párti, így eleve nem tetszhetett ugyanannak a személynek mindkettő.

A fehér csokis Boci a nagy cukortoleranciával rendelkező tesztelőket győzte meg, akik lelkesedtek vaníliás illatáért és ízéért, az viszont senkinek nem tetszett, hogy ez egy nagyon ragaszkodó darab, nehezen eltávolítható bevonatot képezett ugyanis a szájpadlásokon.

Nem volt viszont ilyen probléma az étcsokoládés Boci mikulással, az étcsokitól irtózók csúfnak és keserűnek titulálták, de ez azért messze nem mondható objektív véleménynek.

A keserű csokoládét kedvelők tábora általában véve elégedett volt vele, átlagos étcsokinak tartották.

Érdekes, két tesztelőnek is az jutott eszébe, hogy idősebbeknek való - ha ez stimmel, akkor legalább a nagyi ajándéka megvan.

A Boci-termékek közül talán a mogyorós aratta a legnagyobb sikert (a csomagolása is ennek a legjobb a három közül), bár hozzá kell tennünk, ez a darab nagyon megosztotta a tesztelőket. Volt, aki legfeljebb munkahelyi dekorációként tartotta megfelelőnek, más azonban úgy vélekedett, hogy nagyon finommá teszi a földimogyoró, és neki nagyon is bejönne, ha ilyet találna hatodikán a csizmájában.

A favoritok

A Boci mogyoróshoz hasonlóan az After eight mikulása is két táborra szakította a kóstolókat, a mentolos csokit elvből nem fogyasztók az illat alapján rögtön felismerték, és megtagadták a megízlelését, mondván, nem esznek fogkrémmel töltött télapót.

A nyertes: drága, de megéri

A kissé szokatlan kombinációért lelkesedő tábor azonban hamar eltüntette a 125 grammos mikulást, ami figyelembe véve, hogy tizenhárom féle csokin voltak túl akkorra, arra vall, tényleg nagyon ízlett nekik. Ők az első három közé tették az angol karácsonyokat idéző csomagolású csokimikulást, aki tudja, hogy a megajándékozni kívánt szereti ezt a fajta csokit, ne sajnálja rá a több mint 500 forintot.

Az élmezőnyben végzett a Smarties zörgő mikulása is (körülbelül 340 forintért vehetjük meg), amiben a cukordrazsék már csak a habot jelentik a tortán. Igaz ugyan, hogy a rajta lévő nagyszakállú arcát a legtöbben bárgyúnak mondták, de ez nem von le a belső értékekből. A csokitélapó illata egyöntetűen bejött a tesztelőknek, és az ízre se nagyon volt panasza senkinek. Egy-két ember jegyezte meg, hogy neki kicsit túl édes, de összességében az volt a vélemény: "Jófajta, venném magamnak is".

Nagy újdonságot jelentett a szerkesztőség munkatársainak a Kit Kat mikulásfigurája, búzapelyhes csokitélapóval eddig még nem nagyon találkoztak. A 120 grammos csoki ára kicsit több mint 400 forint volt, de azt kell mondjuk, megéri ennyit áldozni rá, mert nagyon finom. Jóféle tejcsokoládé, amibe némi változatosságot csempésznek a ropogós darabkák.

Szintén nagy volt a meglepetés a belül fehér, kívül barna csokoládé láttán, a gyakorlott Kinder-tojás gyűjtők ugyan kapásból felismerték a jellegzetes színű édességet, de még egyikük sem találkozott vele mikulás formájában.

Nos, azt kell mondjuk, ha a forma más is, a minőség nem változott, ugyanazt az ízt kapjuk, amit már megszoktunk és megszerettünk Kinder-kedvelőknek valószínűleg megéri a körülbelül 550 forintos árat (ez a nagy, 110 grammos kiszerelés, van kisebb is, az 280 forint körül kapható), főleg ha még azt is hozzátesszük, hogy a csomagolása szerintünk messze ennek a legjobb: nem csak tetszetős, de strapabíróbb is a többinél.

Az első helyen nem túl meglepő módon a megvásárolt darabok közül a legdrágább végzett: a körülbelül 800 forintos (igaz, 150 grammos) Milka télapó a vakteszten sem okozott csalódást, mindenki szeretne ilyet az ablakába kiváló állaga, selymes és finom íze miatt. Mivel minden csokoládéfogyasztó ismeri a Milka csokoládékat, nem ragoznánk tovább, legyen elég ennyi: "Csak a szeretteimnek és a barátaimnak venném. Ez csoki."