Azok, akik azt állítják, hogy nem tudnak élni csoki vagy pizza nélkül, nem biztos, hogy túloznak. Legalábbis ezt állítják amerikai kutatók, akik egy kísérlet során egészséges, de éhes emberek agyát szkennelték, és azt találták, hogy ha kedvenc ételüket látták és szagolták, agyuk ugyanúgy reagált, mint a kokainfüggőké a drogra.

Van, aki egyszerűen szereti az édességet, hetente többször, esetleg naponta fogyasztja, s általában szívesen választ édes ételeket. A függők azok, akik naponta több alkalommal – megvonási tüneteket is produkálva – fogyasztják az édességet, főként csokoládét. Az édesség a boldogság-hormon által kiváltott kellemes érzéshez hasonló hangulatba ringatja fogyasztóit, így akiknek életében kevés a boldogság, gyakrabban folyamodnak hozzá. A függőséget egyébként a marihuánához hasonlóan eufóriát okozó cannabinonid nevű anyag okozza. Egy gramm csokiban több mint hét mikrogrammnyi alkaloida mutatható ki, ami elég ahhoz, hogy függőséget alakítson ki.

A kakaó és csokoládé koffein és teobromin tartalma is nagyban felelős a függőség kialakulásáért. Ezek az idegrendszeri úton ható anyagok elvonási tüneteket is okozhatnak, emellett a szervezetbe kerülésük jelentős stresszhatást fejt ki, számos előnytelen folyamatot gerjeszt. Depresszióoldó és hangulatjavító tulajdonságukat a mai napig előnyként tartják számon. A valóságban azonban az elindított biokémiai folyamatok megerőltetik és legyengítik a szívet, gyomrot és májat. Fentieken kívül jelentős oxálsav tartalmuk a vesekőképződésre hajlamos embereknél elősegíti az oxalát-kristályok kialakulását.

A csokival szembeni ellenérvek között szerepel, hogy igen sok zsírt tartalmaz, ami szervezetünk zsírraktáraiba kerül. Energiatartalma kétszer annyi, mint az azonos mennyiségű szénhidráté vagy fehérjéé. Sokaknál bőrproblémákat, csúf pattanásokat eredményez egy-egy szelet csoki elfogyasztása.

A csokoládé főétkezések közötti nassolása megzavarja a gyomor, a hasnyálmirigy és a bélrendszer egészséges működését. A délelőtt megevett csoki maradványai még délután is panganak a gyomorban – táptalajt biztosítva ezzel a fermentációs folyamatoknak, dekoncentráltságnak, intoleráns magatartásnak (gyermekeknél gyakori!).

A gyakori nassolás rendszertelenné teszi a vércukor szintet, terhet róva ezzel az inzulintermelő rendszerre. A csokoládé teljes tömegének 36–55%-a finomított cukor. Rendszeres fogyasztás esetén megbontja a bélflóra egyensúlyát, gyengíti az immunrendszert, és melegágya lehet a szisztémás gombás betegségeknek. Az ilyen mennyiségű cukor lebontása vitamin (főként B1) és ásványi anyag (pl. kalcium) veszteséggel is jár.

Az édességeket majszoló gyermek kevesebbet eszik az értékesebb táplálékokból, s nem kedveli a sós íz-karakterű ételeket, így szervezete nem kapja meg a szükséges testépítő és szabályozó tápanyagokat. Gyakran csak úgy lehet rávenni „normális” evésre, ha édességet ígérünk ebéd utánra, s így kezdődik az édesség-függőség!

A csokoládé élettani hatásának megítélésekor nem feledkezhetünk el a gyártáskor adagolt megannyi vegyületről (emulgeátor, állományjavító, ízesítőanyag stb.) sem.

Csoki-csók??

Vizsgálatok szerint a csoki azért vezeti magasan a népszerűségi listát, mert lágy és krémes, finoman olvad, akár egy érzéki csók, így könnyebben átélhető vele a kívánt szeretet-élmény.

El kell ismernünk, hogy a csoki fokozza a szexuális vágyat és a teljesítőképességet is. A szex pedig – főleg ha intenzíven művelik – segít ledolgozni a csoki evés miatt felgyülemlő kilókat!

Dr. I-Min Lee havi három tábla csokoládé elfogyasztását javasolja. 7841 főre kiterjedő, öt éven át végzett felmérése szerint a csoki evők között jelentős mértékben, 36%-kal alacsonyabb volt az elhalálozási arány, mint azok között, akik nem fogyasztottak édességet.

Dr. Angela Clow, a University of Westminster professzora javasolja, hogy ha már egészségünk védelme érdekében nem vihetjük túlzásba a csoki evést, az is jó hatású, ha csak szagolgatjuk azt. Terápiás célból naponta hatszor legalább két-két másodpercnyi időtartamra jó mélyen szippantsuk be a finom csoki-illatot, amely már önmagában is kellemes gondolatokat ébreszt.

Az egy főre jutó hazai becsült csokoládéfogyasztás 2,5 kilogramm, amely jelenleg még jelentősen elmarad a nyugat-európai 8–11 kilogrammtól, ám a fentiekben vázolt előnyök és hátrányok mérlegelése után ki-ki eldöntheti, hogy érdemes-e felzárkóznunk e téren az élmezőnyhöz!

Dr. Pándy Mária szexuálpszichológus Tel.: 06-1-291-4308